2010. június 26., szombat


amikor már mindenki eldöntötte, hogy lehetetlen,
amikor már körülötted közel s távol mindenki minden érvével próbált meggyőzni, hogy nincs értelme, hogy nem érdemes,
amikor már magad is szeretnéd elaltatni a vágyat...
amikor már igazán úgy tűnik, hogy minden hiába és tovább kellenne valahogyan lépni, akkor, akkor amikor már nem tehetsz semmit, mert mindent megtettél, amit szabad és amit nem, amit tehettél és ami erődön felül volt, ami jó és ami rossz, amit valaha éreztél vagy érezni sejtettél
amikor már csak szíved legmélyebb zugában él a remény, akkor megtörténik a CSODA
...de még mindig nem tudod, hogy van-e valami köze ahhoz amiket tettél, éreztél, küzdöttél...vagy csak úgy van...teljsen magától...csak egyszerűen, csak ajándékba...talán nem is kell tudni...az emberek mindig mindent tudni akarnak-ez gyakorta nagyon hasznos tud lenni, de néha elég, sőt jobb csak érzeni, csak örülni és nem hagyni, hogy a miértek akár egy cseppet is elvegyenek az öröm önfeledt mámorából.