néha az ember önmaga számára is olyan hihetetlenül idegen tud lenni...vannak percek, órák, amikor nem is ismerek magamra...talán olyankor nem is én vagyok, hanem valaki más, aki uralma alá vesz, amikor elmenekülök magamból, az életemből a sebeimből...aki erősnek és átlagosnak, jól beilleszkedőnek mutatja magát s talán az is, de mégis: ez a valaki nem én vagyok...pillanatnyilag jó ötletnek tűnhet kilépni magamból, de igazából nem az...nem hagyhatom, hogy az a másik valaki, aki alattomosan elfoglalja üresen hagyott testemet bepiszkoljon, ne vigyázzon rám...mert akkor mi lesz velem?-egyszer úgyis haza kell jönni...de hová, ha úgy tűnik nem is ismerős a "haza"?Valóban nem könnyű létezni...néha már magam sem tudom ki is vagyok...