Idétlenségnek tűnhet, de olykor azt hiszem képtelenek vagyunkhosszabb ideig boldognak lenni. Nap mint nap futunk a boldogság után, hajszoljuk szüntelen és amikor végre megkapjuk azt amitől vagy akitől reméltük mégsem tudunk szívből örülni. Nem tudom hogy van ez. Olvastam már ilyeneket, tudom hogy nem 'saját találmány', de mégis belém hasít és lelkem legmélyében megsebesít ez a felismerés. Őszinte leszek: én nem hittem, hogy ilyen létezik... félek a sötét szellemektől, akik a múlt felől árnyékot vetnek a jelenre- és lehet nem is teljesen alaptalanul, hiszen volt már úgy, hogy kilátástalan sötétjükbe vonták jelenem napsugarát... azt mondják, akkor nem is volt igazi napsugár, hisz azt semmilyen árnyék sem takarhatja el...de honnan tudhatná az ember biztosan, hogy mikor igazi a napsugár?-meleg és fényesen ragyogó más is lehet...Ellenben abban a félelelemben sem szabad megmaradni és... -most az jönne: ÉLNI, de nem jó ide a szó,hisz az nem élet. Az élet feltételezi a szabadságot, aki szabad, az pedig nem fél!De az is igaz, hogy nehéz az első megélt tél után hinni az örök kikeletben. És mi van ha nem is kell?-lehet, hogy nem kell, lehet, hogy elegendő csak abban hinni, hogy a telet mindig tavasz követi és a tél nem lehet végtelen. Ha azonban télen szomorúak vagyunk és nosztalgiával gondolunk a meleg esetleg forró tavaszi pillanatokra, tavasszal pedig elkezdünk rettegni a téltől tudatosan, vagy tudatalatt kizárjuk a valódi élet, a valódi öröm lehetőségét. Éppen ezért valamilyen módon meg kell óvni szívünket agyunk mindent uralni vágyó önvédelmi rendszerétől és hagyni magyunkat élni. Megragadni a tavaszokat -ahogy Nemes Ödön atya mondaná-szabandon, örömmel, szeretettel!

amikor már mindenki eldöntötte, hogy lehetetlen,
amikor már körülötted közel s távol mindenki minden érvével próbált meggyőzni, hogy nincs értelme, hogy nem érdemes,
amikor már magad is szeretnéd elaltatni a vágyat...
amikor már igazán úgy tűnik, hogy minden hiába és tovább kellenne valahogyan lépni, akkor, akkor amikor már nem tehetsz semmit, mert mindent megtettél, amit szabad és amit nem, amit tehettél és ami erődön felül volt, ami jó és ami rossz, amit valaha éreztél vagy érezni sejtettél
amikor már csak szíved legmélyebb zugában él a remény, akkor megtörténik a CSODA
...de még mindig nem tudod, hogy van-e valami köze ahhoz amiket tettél, éreztél, küzdöttél...vagy csak úgy van...teljsen magától...csak egyszerűen, csak ajándékba...talán nem is kell tudni...az emberek mindig mindent tudni akarnak-ez gyakorta nagyon hasznos tud lenni, de néha elég, sőt jobb csak érzeni, csak örülni és nem hagyni, hogy a miértek akár egy cseppet is elvegyenek az öröm önfeledt mámorából.

...csak ami lehetetlen, az bír egyedül azzal az ellenállhatatlan varázzsal, mely eszelőssé tesz...bár lehet tökéletlensége csak így marad rejtve és egyetlen vonzereje csupán elérhetetlenségében rejlik...

néha az ember önmaga számára is olyan hihetetlenül idegen tud lenni...vannak percek, órák, amikor nem is ismerek magamra...talán olyankor nem is én vagyok, hanem valaki más, aki uralma alá vesz, amikor elmenekülök magamból, az életemből a sebeimből...aki erősnek és átlagosnak, jól beilleszkedőnek mutatja magát s talán az is, de mégis: ez a valaki nem én vagyok...pillanatnyilag jó ötletnek tűnhet kilépni magamból, de igazából nem az...nem hagyhatom, hogy az a másik valaki, aki alattomosan elfoglalja üresen hagyott testemet bepiszkoljon, ne vigyázzon rám...mert akkor mi lesz velem?-egyszer úgyis haza kell jönni...de hová, ha úgy tűnik nem is ismerős a "haza"?Valóban nem könnyű létezni...néha már magam sem tudom ki is vagyok...

"De ha elmondom neked ki vagyok én,lehet, hogy nem tetszik neked, az aki vagyok, pedig ez mindenem."
(John Powell)

A mai napról az a fogkrémreklám jut eszembe, amiben a flourhiányos tojást megkopogtatják és az behorpad, a másik fele pedig, ami flourt is tartalmaz erős és kemény...ezzel csak az a baj, hogy elég ha a tojás egyik fele puha és a kiscsibe meghal benne...agyonnyom az élet...úgy az igazi, ha minden oldala kemény...miért nem lehet egyszerre minden jó?Miért nem süthet minden oldalról a nap? és miért pont a nagyobb fél marad árnyékban?hiába sikerül megérteni, megtanulni, elmondani, megmutatni ha...ha nincs...nincs Napom...ha amíg az egyik felem tavaszt érez, a másik belefagy a télbe...
...mi van akkor, ha túl erős vagyok ahhoz,hogy belehaljak de túl gyenge ahhoz, hogy túléljem?

"van úgy, hogy egyetlen őrült tetten múlik az egész élet"
(Avatar)

eddig azt hittem, hogy nekem nem tetszenek az ilyen filmek...végülis lehet, hogy igazam volt: az ilyen filmek nem, de ez a film igen:) nem gondoltam volna, hogy a hupikék törpikék után még ki lehet találni olyan kéket, amit végignézek:P egy kicsit mesés, egy kicsit szép egy kicsit komoly-egy kicsit igaz...