napok óta havazik...csak hull a hó szakadatlanul, mintha be akarna födni mindent, mintha el akarná takarni az összes foltot, az összes sebet, kitölteni a szakadékot, kiegyenesíteni az aszfalt kátyúit, fehérre meszelni a barna-fekete olajnyomokat, elbújtatni a játszóteret, eltüntetni a lábnyomokat, hogy elfelejtesse a sietséget, a "nincs rád időm-szindrómát" azokkal akik maradnak,akik nem mennek sehová...de az emberek nem akarják hagyni...egyfolytában versenytsepernek a hóhullással, melegítik a motort, olvasztják az "új ruhát", az ünneplőt...miért?nem értem... miért ne lehetne jó? egyszer ki kellene próbálni milyen ha nem söpörjük el a havat, ha hagyjuk, hogy mindent betakarjon, ha nem szórjuk sóval a járdákat, ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy minden pontosan úgy legyen mint mindig...vajon tényleg mindent betakarna? vajon akkor tényleg minden egyformán tisztafehér lenne? vajon az olaj és a vér sem ütne át rajta? tudna olyan sok hullni, hogy mindent, de mindent betakarjon? a legeldugottabb, legszerencsétlenebb szíveket is? Vajon melegítene, vagy megfagyasztana?- végsősoron mindegy...azt mondják megfagyni boldog érzés...ha már majdnem meghaltál nem érzed, hogy fáj...hull a hó...
Nem ez az első alkalom, hogy olvasom a blogodat de úgy érzem, hogy most itt az ideje, hogy én is hozzaszóljak. :P Véletlenül találtam rá erre a blogra de nagyon örülök, hogy így történt. Megmondom őszíntén, hogy eddig nagy hülyeségnek tartottam a blogírast...Hogy miért? Nem is tudom...talán azért mert nem láttam fantáziát benne vagy mert idekendek attól a ténytől, hogy számomra ismeretlen emberek olvassák a legbelső gondolataimat, amiktől talán még én magam is félek, vagy csak egyszerűen azért mert még nem olvastom ilyen blogot...tényleg nem tudom. Minden esetre jó érzés azt látni, hogy nem vagyok egyedül az ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal...tényleg jó érzés tudni, hogy más is érez és gondolkodik úgy ahogy én :) Köszönöm, hogy ezt megmutattad.
a gyöngyvirág a kedvencem...azt hiszem...de végülis nem biztos, és nem is ez a lényeg...hisz itt GYÖNGY van és VIRÁG...örök tökéltesség és múlandó egyszerűség, amibe a hibák is jócskán beleférnek...mégis van GYÖNGYVIRÁG...pedig a hasonlóság csak árnyalatni...vagy a különbség lenne az?
Nem ez az első alkalom, hogy olvasom a blogodat de úgy érzem, hogy most itt az ideje, hogy én is hozzaszóljak. :P
VálaszTörlésVéletlenül találtam rá erre a blogra de nagyon örülök, hogy így történt. Megmondom őszíntén, hogy eddig nagy hülyeségnek tartottam a blogírast...Hogy miért? Nem is tudom...talán azért mert nem láttam fantáziát benne vagy mert idekendek attól a ténytől, hogy számomra ismeretlen emberek olvassák a legbelső gondolataimat, amiktől talán még én magam is félek, vagy csak egyszerűen azért mert még nem olvastom ilyen blogot...tényleg nem tudom.
Minden esetre jó érzés azt látni, hogy nem vagyok egyedül az ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal...tényleg jó érzés tudni, hogy más is érez és gondolkodik úgy ahogy én :)
Köszönöm, hogy ezt megmutattad.