Alig pár hete más akartam lenni, meg akartam változni, azonban rá kellett jönnöm, hogy amiért változni akarok annak nincs semmi értelme, felesleges lenne és nem is lennék rá képes...be kellett vallanom önmagamnak, hogy nem lennék rá képes, bár akarom...egyszóval lemondtam erről az elhatározásról...most viszont azt veszem észre hogy mintha a változás szándéka nélkül is más lennék...hihetetlen és érthetetlen: magától lettem más...nem is tudom milyen...csak más...pedig már nem akartam változni és nem tudom jobb-e így...valahogy tőlem függetlenül lett így, vagy talán nem is helyes a múlt idő, present perfect continous kellene...Mindig alakulunk,természetesen, de az alakulásban, a változásban egyszercsak eljutunk egy olyan pontra, amikor tudatosodik bennünk, hogy az én, egy kicsit más lett...
"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek, és ne igazodjatok e világhoz, hanem VÁLTOZZATOK MEG ÉRTELMETEK MEGÚJULÁSÁVAL, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." (Pál levele a Rómaiakhoz 12:1-2)
VálaszTörlés