Mérleg

ha a mai napot nézem, talán nem telt el hiába...mostanában elég gyakran aggaszt, hogy a napok repülnek, gyorsan, megállíthatatlanul anélkül, hogy bármi is történne velem, hogy bármit is tennék...valami igazán fontosat, valami nagyot vagy sok kicsit, mindegy, a lényeg, hogy ÉLJEK ha már élek...félek attól, hogy elfecsérelem az életem, pedig minden bizonnyal érték és nem csak akkor válik azzá, ha egy-egy nagyobb kitűzött célt elérek, hanem minden napjában, minden legkisebb percében az, annak kell lennie...másképp nem lenne értelme...csak nehéznek tűnik nekem rátalálni erre a pillanatban megbújó kincsre, lehetőségre, hívásra, jelre...nehéz felismerni pillanatok töredéke alatt mitől mondhatnám, hogy élek éppen most?
Ma megjavítottam a fűtést-ez jó, ettől egy csöppet fontos lettem a többieknek, mert fáztak-de ez nem elég. Úgy értem akkor is meg kell találni a lényeget, ha épp nem abban nyilvánul meg, hogy közvetlenül mások szükségét gyógyíthatom. Az Életem ÉLÉSE nem függ másoktól. Én élek, akkor is ha millióan vannak körülöttem és akkor is ha egyedül vagyok valahol a világ végén...de hogyan kell élni? -szándékosan nem írom, hogy jól, vagy helyesen, mert az én értelmezésemben, ha valaki valóban él, akkor az csak jó és helyes lehet...és...és összességében boldog, ha nem is minden külön-külön pillanatban, de összességében mégis boldog! Ha nem így fogok visszanézni az eltelt életemre, akkor az biztos jele annak, hogy nem éltem. Hozhatunk rossz döntéseket, de bennünk van a lehetőség, hogy onnan, ahová általuk jutottunk tovvábblépjünk egy újabb útra, nem szabad ottmaradni ahol rossz semmiképp...