Ma egy csöppet rohanósan indult a nap. A csak még 5 perc...lustálkodásból az lett, hogy lekéstem a buszt...de végülis elértem volna, ha nem lett volna az egész város egyetlen hatalmas korcsolyapálya:P(kár,hogy nem tudok korcsolyázni:P); egyébként egészen vicces volt: mindenki csúszkált a tükörsíma jégen- a gyerekek élvezték és ki is használták a lehetőséget, a felnőtt-formák olykor nagyokat huppantak, az idősebbek pedig nem győztek figyelmeztetni mindenkit, hogy ez milyen inkrediből veszélyes:)Olyan volt a világ ma reggel mint egy hatalmas játszótér...a fülemben ment a kedvenc dalom, néztem s csúszkáló embereket és mosolyogtam- ha akar ha nem, ma mindenkinek játszania kell:) be kell ismernem, hogy nem szeretek olyat játszani, amiből ki lehet esni, mert általában én esek ki először, de ez nem olyan játék, itt legfeljebb elesni lehet:P Fél órát késtem belgyóról, ugyanis a buszoknak sem ment jól a téli sport, de csodák csodája a doktor bácsi is késett, pedig már teljesen lejátszottam az agyamban, hogy miképpen is magyarázom ki a kerek 28perces késést. Akárhogyan is ez egy jó nap...még lila szövegkihúzót is kaptam és Katámmal szalmakrumplit csináltunk ebédre...de mégis...mégis valami úgy érzem hiányzik...vajon megkerül?