honvágy...nagyon mélyről jövő honvágy...olyan mély, ami befurakodik a családi ünneplésbe, a finom illatokba, az ajándékok közé, a jókívánságokba, a karácsonyfadíszek közé, és ha feldíszítettük a fát egyszerűen és lomhán rámpottyan...lassan, finoman, mint egy hópehely, vagy egy toll -és mégis lángralobbant hirtelen...és már égek is, nyugtalanul...nem is tudom igazából hová vágyok...valami tökéletes melegség, boldogság, béke után...valahová, valahová, ami nem is hely, hanem sokkal inkább valami, ami hiányzik a szívemből ahhoz, hogy az lehessek, aki hiányzik...ismét itt a karácsony, és én ismét ittvagyok üres kézzel, és üres szívvel,csak ez a vágyam van:ÉLNI
Boldog születésnapot, Jézusom!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése