találkozás

"Ezek a találkozások általában olyankor történnek, amikor valamilyen határhoz érünk. A lelkünknek meg kell halnia, hogy újjászülethessen. A találkozások megvárnak, de a legtöbbször éppen mi nem hagyjuk, hogy valóra váljanak. De ha végképp el vagyunk keseredve, ha már nincs mit veszítenünk - vagy ha éppen ellenkezőleg: imádjuk az életet -, az ismeretlen testet ölt és a világ kifordul a négy sarkából."(Paulo Choelo)

...kellenek a találkozások...megváltozunk általuk...mások leszünk...akkor is kell, ha valaki olyannal találkozol,akit már azt hiszed ismersz, és akkor is ha valaki új lép be az életedbe...az emberek nem kopogtatnak mielőtt felborítják a kitalált tökéletes rendedet, amit magadnak alkottál: egyszercsak ottvannak...ottvannak és már el is foglalták helyüket szívedben, anélkül, hogy végig gondolhattad volna, vagy megkérdezték volna szabad-e?-persze mindez csak akkor történhet meg, ha az ajtó nyitva áll, ha nem így van minden marad a régiben...de akkor nem jön senki, az sem, akit szeretnél...kár, hogy a kapcsolatokban nem működik a kulcslyuk-módszer-nem lehet kinézni és előre megfontolni jó lesz-e ha beengedem?Mégis...mégis megéri nyitva hagyni az ajtót, azt hiszem...még akkor is ha magában rejti annak veszélyét, hogy kirabolnak...de ha jól meggondoljuk én hagytam nyitva az ajtót, ezzel megnyitottam önmagam, odaadtam mindent azzal, hogy rábíztam magam a bejövőre-vagyis nem is lehet engem kirabolni-magam adok oda mindent, csak az a baj ezt gyakran elfelejtjük-pedig nem szép és nem jogos az ajándékot visszakérni!
Furcsa, hogy aki egyszer bejütt, annak már mindörökre helye van szívemben, akkor is ha rég nem láttam-egyszer felbukkan és újra "leül" ugyanoda, ahová mindig szokott, az ő helyére és akkor is, ha meghalt- attól, hogy valaki már nem a földön lakik, nem jelenti azt, hogy a szívemből is elköltözik...sőt, talán ha a földön nem lakik már, még többet időz a barátainál...
Mindig különlegesnak érzem magam, ha rádöbbenek, hogy vannak barátaim-úgy értem igazi barátaim-persze ilyenből nincs sok, de van akinek nincs és néha olyan mintha nekem sem lenne, de amikor kezdem úgy érezni, hogy nekem nincs, mindig felbukkan Valaki, aki belémlát, akit megértek és aki megért, akivel nagyjából ismerjük egymást:)